Újra itt vagyok, valami hasznosat is teszek. Írok Nektek, kedves Olvasóim, némi gondolkodnivalót.
Földanya fiairól írnék, akikről a már említett manysi meséskönyvemben olvastam.
Földanyának volt hét fia, de nem növényekkel táplálta őket, hanem az Égi Atyához, Tóremhez fordult és tanácsot kért, mivel is táplálhatná gyermekeit. Tórem lebocsátott egy rénszarvast kis borjacskájával. Jöttek Földanya fiai és levadászták őket. Jól is laktak velük, de ennyivel vége is lett az Mindenség Atyja ajándékának. Amit adott, elfogyott. Földanya újra Numi Tóremhez fordult, követet küldött fel az égbe, segítséget kért Tóremtől, mit tehetne most, mivel táplálhatná gyermekeit, ha ők már jóllaktak az ajándékból. Tórem haragra gerjedt, hisz Ő, isteni bölcsességével nem így tervezte az ajándék sorsát. Tórem terve, hogy a kisborjút életben hagyják, azt legeltetik és majd megnővén, szaporodván elláthatja étellel Földanya fiait, a fiak miatt meghiúsult.
Tórem mérgében úgy határozott, hogy aki meg akar élni, az menjen az erdőbe és szerezzen ott magának táplálékot. Aki élni akar, menjen vadászni! A manysik így lettek vadászó néppé...
Mit üzenhet még ezen kívül számunkra ez a történet?
Véleményem szerint a történet mondanivalója hasonlít a mostani helyzetünkhez. A Földanya fiai, tehát mi, mint emberiség visszaélünk a Természet adta adottságokkal, ajándékokkal. Nem gondolunk a holnapra. Környezetszennyezés, stb.. Csak nehogy Numi Tórem haragra gerjedjen...Ha minket vadászni küld, nem tudom, hova megyünk, ha kiirtjuk az erdőket..
De hogy pozitív kicsengése legyen a dolognak, azt javasolnám, mindenki menjen ki falevelet gyűjteni, kerüljünk közben közelebb a Természethez, a Földanyához.:)
