Tur nagyapám éneke

Nyeles-nyíl-röptű nap

Röpte alatt

Éneket gondoltam, regét gondoltam,

Tízbordás boltos mellkasom

Nem rejthette, erőt vett rajtam.

Míg a Fehér-bukókacsa-vízhez

Vízért indulék,

Szám és nyelvem közén

Zümmögött, zengedezett az ének.

Kellőn kinyitom szememet s lám:

Lent futkosó kicsi leány

Fülönfüggős drága fülén

Énekem helyet talál,

Lent futkosó kicsi legény

Fülönfüggős drága fülén

Kis regém helyet talál.

Jávor-öregünk s három fia

Csiszolta csontnyíl gyanánt

Csillagtükröző sík jég sikosán éjjel

Kis énekem, kis regém drága vége

Elsiklottál, de hová?

Madár-röptető déltáj szegélye –

Onnan jő selyem hím madár gyanánt,

Hegyfok-magasú fa tetejébe

Illő a röpte, éneklése,

Fejszenyél-sudár faroktollat,

Őrlőnyél-fényes faroktollat

Teremtett égi hét kör iránt

Lengetve kitárt

Kis énekem, kis regém drága vége –

Teremtett égi hét kör iránt

Éneklésem cseng-bong,

Regölésem cseng-bong.

 

Süveges fejű sok fiú,

Sok üléssel járó munkájához a késnek

Amikor tértek,

Fölös forgácsot, háló hántást

Faragva, hántva,

Madár-röptető délről idetalált,

Fekete ernyőjű süveg gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

Kis nők, ti kendő-kötők,

Lyuggatott díszek sok üléssel járó szabáshoz

Amikor tértek,

Nemez-mintájú százféle díszek varrásához

Amikor tértek,

Madár-röptető délről idetalált,

Hárász-rojtú szépséges kendő gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

 

Hosszú ideig éltem én,

Rövid ideig éltem én,

Százhajú drága fejem

Verejtékezte párna-helyen

Fekszem, íme, én.

Fekszem hosszú ideig,

Fekszem rövid ideig,

Íme, szakadozó sárga selymem:

Ez az én férfi lelkem.

Százhajú drága fejem

Kérges föld kettős közibe

Temetve el.

Apám sok-sok fia,

Nagybátyám sok-sok fia

Kérges föld kettős közibe

Helyezte el.

Élnek hosszú ideig,

Élnek rövid ideig,

Szent hetem is letelik.

Jönnek a sírhoz akkorra

Sokan halotti torra,

Hasadéktalan koporsónak

Vagyok én kopogtatója.

Gonoszkodó asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék, lám, kapaszkodik.”

Jóravaló asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék nem kapaszkodik,

de öthúrú húros fáját

hasadéktalan koporsójába

miért nem zárták, miért?

Hasadéktalan födele-fáját

Bökdösi, íme, ezért!”

Öthúrú húros fámat

Hasadéktalan koporsómba

Helyezték már velem el,

Hát én, férfi, eleven

Felkönyöklök ott.

 

Nagy László fordítása

Tur nagyapám éneke

Nyeles-nyíl-röptű nap

Röpte alatt

Éneket gondoltam, regét gondoltam,

Tízbordás boltos mellkasom

Nem rejthette, erőt vett rajtam.

Míg a Fehér-bukókacsa-vízhez

Vízért indulék,

Szám és nyelvem közén

Zümmögött, zengedezett az ének.

Kellőn kinyitom szememet s lám:

Lent futkosó kicsi leány

Fülönfüggős drága fülén

Énekem helyet talál,

Lent futkosó kicsi legény

Fülönfüggős drága fülén

Kis regém helyet talál.

Jávor-öregünk s három fia

Csiszolta csontnyíl gyanánt

Csillagtükröző sík jég sikosán éjjel

Kis énekem, kis regém drága vége

Elsiklottál, de hová?

Madár-röptető déltáj szegélye –

Onnan jő selyem hím madár gyanánt,

Hegyfok-magasú fa tetejébe

Illő a röpte, éneklése,

Fejszenyél-sudár faroktollat,

Őrlőnyél-fényes faroktollat

Teremtett égi hét kör iránt

Lengetve kitárt

Kis énekem, kis regém drága vége –

Teremtett égi hét kör iránt

Éneklésem cseng-bong,

Regölésem cseng-bong.

 

Süveges fejű sok fiú,

Sok üléssel járó munkájához a késnek

Amikor tértek,

Fölös forgácsot, háló hántást

Faragva, hántva,

Madár-röptető délről idetalált,

Fekete ernyőjű süveg gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

Kis nők, ti kendő-kötők,

Lyuggatott díszek sok üléssel járó szabáshoz

Amikor tértek,

Nemez-mintájú százféle díszek varrásához

Amikor tértek,

Madár-röptető délről idetalált,

Hárász-rojtú szépséges kendő gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

 

Hosszú ideig éltem én,

Rövid ideig éltem én,

Százhajú drága fejem

Verejtékezte párna-helyen

Fekszem, íme, én.

Fekszem hosszú ideig,

Fekszem rövid ideig,

Íme, szakadozó sárga selymem:

Ez az én férfi lelkem.

Százhajú drága fejem

Kérges föld kettős közibe

Temetve el.

Apám sok-sok fia,

Nagybátyám sok-sok fia

Kérges föld kettős közibe

Helyezte el.

Élnek hosszú ideig,

Élnek rövid ideig,

Szent hetem is letelik.

Jönnek a sírhoz akkorra

Sokan halotti torra,

Hasadéktalan koporsónak

Vagyok én kopogtatója.

Gonoszkodó asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék, lám, kapaszkodik.”

Jóravaló asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék nem kapaszkodik,

de öthúrú húros fáját

hasadéktalan koporsójába

miért nem zárták, miért?

Hasadéktalan födele-fáját

Bökdösi, íme, ezért!”

Öthúrú húros fámat

Hasadéktalan koporsómba

Helyezték már velem el,

Hát én, férfi, eleven

Felkönyöklök ott.

 

Nagy László fordítása

Tur nagyapám éneke

Nyeles-nyíl-röptű nap

Röpte alatt

Éneket gondoltam, regét gondoltam,

Tízbordás boltos mellkasom

Nem rejthette, erőt vett rajtam.

Míg a Fehér-bukókacsa-vízhez

Vízért indulék,

Szám és nyelvem közén

Zümmögött, zengedezett az ének.

Kellőn kinyitom szememet s lám:

Lent futkosó kicsi leány

Fülönfüggős drága fülén

Énekem helyet talál,

Lent futkosó kicsi legény

Fülönfüggős drága fülén

Kis regém helyet talál.

Jávor-öregünk s három fia

Csiszolta csontnyíl gyanánt

Csillagtükröző sík jég sikosán éjjel

Kis énekem, kis regém drága vége

Elsiklottál, de hová?

Madár-röptető déltáj szegélye –

Onnan jő selyem hím madár gyanánt,

Hegyfok-magasú fa tetejébe

Illő a röpte, éneklése,

Fejszenyél-sudár faroktollat,

Őrlőnyél-fényes faroktollat

Teremtett égi hét kör iránt

Lengetve kitárt

Kis énekem, kis regém drága vége –

Teremtett égi hét kör iránt

Éneklésem cseng-bong,

Regölésem cseng-bong.

 

Süveges fejű sok fiú,

Sok üléssel járó munkájához a késnek

Amikor tértek,

Fölös forgácsot, háló hántást

Faragva, hántva,

Madár-röptető délről idetalált,

Fekete ernyőjű süveg gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

Kis nők, ti kendő-kötők,

Lyuggatott díszek sok üléssel járó szabáshoz

Amikor tértek,

Nemez-mintájú százféle díszek varrásához

Amikor tértek,

Madár-röptető délről idetalált,

Hárász-rojtú szépséges kendő gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

 

Hosszú ideig éltem én,

Rövid ideig éltem én,

Százhajú drága fejem

Verejtékezte párna-helyen

Fekszem, íme, én.

Fekszem hosszú ideig,

Fekszem rövid ideig,

Íme, szakadozó sárga selymem:

Ez az én férfi lelkem.

Százhajú drága fejem

Kérges föld kettős közibe

Temetve el.

Apám sok-sok fia,

Nagybátyám sok-sok fia

Kérges föld kettős közibe

Helyezte el.

Élnek hosszú ideig,

Élnek rövid ideig,

Szent hetem is letelik.

Jönnek a sírhoz akkorra

Sokan halotti torra,

Hasadéktalan koporsónak

Vagyok én kopogtatója.

Gonoszkodó asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék, lám, kapaszkodik.”

Jóravaló asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék nem kapaszkodik,

de öthúrú húros fáját

hasadéktalan koporsójába

miért nem zárták, miért?

Hasadéktalan födele-fáját

Bökdösi, íme, ezért!”

Öthúrú húros fámat

Hasadéktalan koporsómba

Helyezték már velem el,

Hát én, férfi, eleven

Felkönyöklök ott.

 

Nagy László fordítása

Tur nagyapám éneke

Nyeles-nyíl-röptű nap

Röpte alatt

Éneket gondoltam, regét gondoltam,

Tízbordás boltos mellkasom

Nem rejthette, erőt vett rajtam.

Míg a Fehér-bukókacsa-vízhez

Vízért indulék,

Szám és nyelvem közén

Zümmögött, zengedezett az ének.

Kellőn kinyitom szememet s lám:

Lent futkosó kicsi leány

Fülönfüggős drága fülén

Énekem helyet talál,

Lent futkosó kicsi legény

Fülönfüggős drága fülén

Kis regém helyet talál.

Jávor-öregünk s három fia

Csiszolta csontnyíl gyanánt

Csillagtükröző sík jég sikosán éjjel

Kis énekem, kis regém drága vége

Elsiklottál, de hová?

Madár-röptető déltáj szegélye –

Onnan jő selyem hím madár gyanánt,

Hegyfok-magasú fa tetejébe

Illő a röpte, éneklése,

Fejszenyél-sudár faroktollat,

Őrlőnyél-fényes faroktollat

Teremtett égi hét kör iránt

Lengetve kitárt

Kis énekem, kis regém drága vége –

Teremtett égi hét kör iránt

Éneklésem cseng-bong,

Regölésem cseng-bong.

 

Süveges fejű sok fiú,

Sok üléssel járó munkájához a késnek

Amikor tértek,

Fölös forgácsot, háló hántást

Faragva, hántva,

Madár-röptető délről idetalált,

Fekete ernyőjű süveg gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

Kis nők, ti kendő-kötők,

Lyuggatott díszek sok üléssel járó szabáshoz

Amikor tértek,

Nemez-mintájú százféle díszek varrásához

Amikor tértek,

Madár-röptető délről idetalált,

Hárász-rojtú szépséges kendő gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

 

Hosszú ideig éltem én,

Rövid ideig éltem én,

Százhajú drága fejem

Verejtékezte párna-helyen

Fekszem, íme, én.

Fekszem hosszú ideig,

Fekszem rövid ideig,

Íme, szakadozó sárga selymem:

Ez az én férfi lelkem.

Százhajú drága fejem

Kérges föld kettős közibe

Temetve el.

Apám sok-sok fia,

Nagybátyám sok-sok fia

Kérges föld kettős közibe

Helyezte el.

Élnek hosszú ideig,

Élnek rövid ideig,

Szent hetem is letelik.

Jönnek a sírhoz akkorra

Sokan halotti torra,

Hasadéktalan koporsónak

Vagyok én kopogtatója.

Gonoszkodó asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék, lám, kapaszkodik.”

Jóravaló asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék nem kapaszkodik,

de öthúrú húros fáját

hasadéktalan koporsójába

miért nem zárták, miért?

Hasadéktalan födele-fáját

Bökdösi, íme, ezért!”

Öthúrú húros fámat

Hasadéktalan koporsómba

Helyezték már velem el,

Hát én, férfi, eleven

Felkönyöklök ott.

 

Nagy László fordítása

Tur nagyapám éneke

Nyeles-nyíl-röptű nap

Röpte alatt

Éneket gondoltam, regét gondoltam,

Tízbordás boltos mellkasom

Nem rejthette, erőt vett rajtam.

Míg a Fehér-bukókacsa-vízhez

Vízért indulék,

Szám és nyelvem közén

Zümmögött, zengedezett az ének.

Kellőn kinyitom szememet s lám:

Lent futkosó kicsi leány

Fülönfüggős drága fülén

Énekem helyet talál,

Lent futkosó kicsi legény

Fülönfüggős drága fülén

Kis regém helyet talál.

Jávor-öregünk s három fia

Csiszolta csontnyíl gyanánt

Csillagtükröző sík jég sikosán éjjel

Kis énekem, kis regém drága vége

Elsiklottál, de hová?

Madár-röptető déltáj szegélye –

Onnan jő selyem hím madár gyanánt,

Hegyfok-magasú fa tetejébe

Illő a röpte, éneklése,

Fejszenyél-sudár faroktollat,

Őrlőnyél-fényes faroktollat

Teremtett égi hét kör iránt

Lengetve kitárt

Kis énekem, kis regém drága vége –

Teremtett égi hét kör iránt

Éneklésem cseng-bong,

Regölésem cseng-bong.

 

Süveges fejű sok fiú,

Sok üléssel járó munkájához a késnek

Amikor tértek,

Fölös forgácsot, háló hántást

Faragva, hántva,

Madár-röptető délről idetalált,

Fekete ernyőjű süveg gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

Kis nők, ti kendő-kötők,

Lyuggatott díszek sok üléssel járó szabáshoz

Amikor tértek,

Nemez-mintájú százféle díszek varrásához

Amikor tértek,

Madár-röptető délről idetalált,

Hárász-rojtú szépséges kendő gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

 

Hosszú ideig éltem én,

Rövid ideig éltem én,

Százhajú drága fejem

Verejtékezte párna-helyen

Fekszem, íme, én.

Fekszem hosszú ideig,

Fekszem rövid ideig,

Íme, szakadozó sárga selymem:

Ez az én férfi lelkem.

Százhajú drága fejem

Kérges föld kettős közibe

Temetve el.

Apám sok-sok fia,

Nagybátyám sok-sok fia

Kérges föld kettős közibe

Helyezte el.

Élnek hosszú ideig,

Élnek rövid ideig,

Szent hetem is letelik.

Jönnek a sírhoz akkorra

Sokan halotti torra,

Hasadéktalan koporsónak

Vagyok én kopogtatója.

Gonoszkodó asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék, lám, kapaszkodik.”

Jóravaló asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék nem kapaszkodik,

de öthúrú húros fáját

hasadéktalan koporsójába

miért nem zárták, miért?

Hasadéktalan födele-fáját

Bökdösi, íme, ezért!”

Öthúrú húros fámat

Hasadéktalan koporsómba

Helyezték már velem el,

Hát én, férfi, eleven

Felkönyöklök ott.

 

Nagy László fordítása

Tur nagyapám éneke

Nyeles-nyíl-röptű nap

Röpte alatt

Éneket gondoltam, regét gondoltam,

Tízbordás boltos mellkasom

Nem rejthette, erőt vett rajtam.

Míg a Fehér-bukókacsa-vízhez

Vízért indulék,

Szám és nyelvem közén

Zümmögött, zengedezett az ének.

Kellőn kinyitom szememet s lám:

Lent futkosó kicsi leány

Fülönfüggős drága fülén

Énekem helyet talál,

Lent futkosó kicsi legény

Fülönfüggős drága fülén

Kis regém helyet talál.

Jávor-öregünk s három fia

Csiszolta csontnyíl gyanánt

Csillagtükröző sík jég sikosán éjjel

Kis énekem, kis regém drága vége

Elsiklottál, de hová?

Madár-röptető déltáj szegélye –

Onnan jő selyem hím madár gyanánt,

Hegyfok-magasú fa tetejébe

Illő a röpte, éneklése,

Fejszenyél-sudár faroktollat,

Őrlőnyél-fényes faroktollat

Teremtett égi hét kör iránt

Lengetve kitárt

Kis énekem, kis regém drága vége –

Teremtett égi hét kör iránt

Éneklésem cseng-bong,

Regölésem cseng-bong.

 

Süveges fejű sok fiú,

Sok üléssel járó munkájához a késnek

Amikor tértek,

Fölös forgácsot, háló hántást

Faragva, hántva,

Madár-röptető délről idetalált,

Fekete ernyőjű süveg gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

Kis nők, ti kendő-kötők,

Lyuggatott díszek sok üléssel járó szabáshoz

Amikor tértek,

Nemez-mintájú százféle díszek varrásához

Amikor tértek,

Madár-röptető délről idetalált,

Hárász-rojtú szépséges kendő gyanánt

Százhajú drága fejetekbe

Kis énekem, kis regém drága végét

Vegyétek végképp.

 

Hosszú ideig éltem én,

Rövid ideig éltem én,

Százhajú drága fejem

Verejtékezte párna-helyen

Fekszem, íme, én.

Fekszem hosszú ideig,

Fekszem rövid ideig,

Íme, szakadozó sárga selymem:

Ez az én férfi lelkem.

Százhajú drága fejem

Kérges föld kettős közibe

Temetve el.

Apám sok-sok fia,

Nagybátyám sok-sok fia

Kérges föld kettős közibe

Helyezte el.

Élnek hosszú ideig,

Élnek rövid ideig,

Szent hetem is letelik.

Jönnek a sírhoz akkorra

Sokan halotti torra,

Hasadéktalan koporsónak

Vagyok én kopogtatója.

Gonoszkodó asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék, lám, kapaszkodik.”

Jóravaló asszony mondja rám:

„Jó apához jó ivadék nem kapaszkodik,

de öthúrú húros fáját

hasadéktalan koporsójába

miért nem zárták, miért?

Hasadéktalan födele-fáját

Bökdösi, íme, ezért!”

Öthúrú húros fámat

Hasadéktalan koporsómba

Helyezték már velem el,

Hát én, férfi, eleven

Felkönyöklök ott.

 

Nagy László fordítása