HTML

Miszne

Ide írom majd, milyen benyomások érnek, milyen újdonságokat olvastam kedvenceimről.

Friss topikok

Linkblog

Manysi szövegek: A nagy tó partján

2008.03.02. 17:24 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

A nagy tó partján

Fenyőliget-falvi énekes két lány,

Daloló kedvű dalos madárkák,

Fenyőliget-falvi énekes két lány,

Mesélő hírű híres madárkák.

 

Ha ránk az új tavasz szép napja köszönt,

A nagy tó partján messze evezünk,

Aranyszárnyú hallal rakjuk meg hajónk,

Teli csónakkal vissza úgy jövünk,

Dalokat dúdolva kanyargunk haza,

Mesét mesélve kanyargunk haza,

Obi sirály módra, mi ketten, leányok,

Kacagásunkkal kacagunk egyre,

Tavi sirály módra, mi ketten, leányok,

Kacagásunkkal kacagunk egyre

A nagy tó partján

Fenyőliget-falvi énekes két lány,

Daloló kedvű dalos madárkák,

Fenyőliget-falvi énekes két lány,

Mesélő hírű híres madárkák.

 

Ha ránk az új tavasz szép napja köszönt,

A nagy tó partján messze evezünk,

Aranyszárnyú hallal rakjuk meg hajónk,

Teli csónakkal vissza úgy jövünk,

Dalokat dúdolva kanyargunk haza,

Mesét mesélve kanyargunk haza,

Obi sirály módra, mi ketten, leányok,

Kacagásunkkal kacagunk egyre,

Tavi sirály módra, mi ketten, leányok,

Kacagásunkkal kacagunk egyre

Manysi szövegek: A Föld és Ég teremtésének éneke

2008.03.02. 17:21 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

A Föld és Ég teremtésének éneke

Föld és Ég – Ők volni voltanak.

Voltukban megteremtődtek.

Hul-Áter, a Halál Fönséges Lány

Legapróbb fiának

Nyíl-tollú ragasztására való

Ezüst enyv-üstje formájára

Teremtődött meg a ránk terülő ég,

Felső Ég Apánk, Numi Tárem.

 

Hul-Áter, a Halál Fönséges Lány

Legapróbb jánykája guzsalya

Ezüst orsajának

Karika formájára

Formálódott az alant forgó föld,

Alsó Ég Anyánk, Joli Tárem.

 

Alsó Ég Anyánk, Földasszony Anyánk

Lábbal alkotott lábas Kalmot

Fölküldi a Felső Égbe,

Numi Tárem Apánkhoz:

 

„Megteremtődni, ím, megteremtődtünk,

megalkotódni is megalkotódtunk,

de az életet élő élők nélkül,

életem nem tudom élni,

nem élném élni.”

Lábbal alkotott Lábas Kalm

Fölérkezvén mondja:

 

„Kérges Föld Anyánk

életet élő élők nélkül,

életét nem tudja élni,

nem éli élni.”

 

Numi Tárem így szóla:

 

„Te majd ha leérkezel,

eleven kígyó ostorral

háromszor csapdosd meg,

háromszor sirítsd meg

Kérges-Földanyát!

A nagyölű ember

Két-öle széltére

Dagad majd öle a földnek.

Az Életet Élő Élő

Onnan fog teremtődni.

Kami Ősanya asszony

Onnan fog teremtődni.

Kami Ősanya asszony

Onnan fog teremtődni.

Egy-méhbeli hét fiat

Fog Néki szülni akkor.”

 

Évei szerint hét évig,

Esztendői szerént háromig

Himbálja a hét fiat,

Fújdossa a hét fiút

Az időkben a szél.

 

Ég járta Szárnyas Kalmot

Földanyánk fölküldi újra:

 

„Az Élet Élő Élők,

ím, megteremtődtek.

De most ehetnémjükben

Szívük csücskének kedves

Falatot honnan találnak?”

 

Hosszan hallgat az Égfönség Férfi,

Mígnem megszólal:

 

„Majd ezen alant ülő

sűrű lucfenyő-lankás oldalba

hét ünős jávortehenet bocsájtok,

ünőt, bikaborjút bocsátok,

tarka jávorborjút anyjával;

az alant ülő

bikanyelv-keskeny lápra

mind odabocsájtom.

Az Életet Élő Élő,

Az eledellel élő,

Szíve-csücske-kedves

Élelmét onnan vehesse.

 

Kami Asszony Ősanyánk

Egy-méhbeli hét fiai

Sarjadván sarjadoznak,

Növekvén növekednek.

Lenn járó lábas állat

Szívére törnek

Fönn járó szárnyas állat

Szívére törekszenek.

 

Lenn járó lábas állat

Egy szálig elpusztul.

Fönn járó szárnyas állat

Írmagjáig kipusztul.

 

Föld-Asszony Anyánk

Szárnnyal szárnyas követjét

Fölküldi újra.

 

Ég-Fönség Ősapánk hosszasan hallgat,

Későbben ezt mondja:

 

„Ha valami férfivé férfiasodnak:

ezen férfi-jérta-kelte férfi földön

jártukban-keltükben

ugyan mit csinálnak?

Ezen nők-járta-kelte nő-telei földön

Jártukban-keltükben

Mit is csinálgatnak?

Ha férfinak férfiasodtak.

E férfi-fiadzó férfias föld

Dombos erdeibe,

E nőt növedző nős föld

Lombos erdőibe

Menjenek vadra vadászni!”

Hallják a hősök a hangot.

Nyakukba vetik

Szíjnyaklós iszákjuk.

A jószerencsére bízva maguk,

Útnak erednek.

Sokáig mennek, soháig mennek,

Megpihennek.

A két legifjabbik,

Hebehurgya lévén,

Hirtelen haragú húrnak

Rezgő hangja támad.

 

A legöregebbik

Így szól, hátra pillantván:

 

„Ej, ti, férfiak, ti,

mit is csináltok?!

A bosszúság nélküli földnek

Fene bosszúságot csináltok?!”

 

Tovább mendegélnek.

Sokáig mennek, soháig mennek,

Egy helyt a két legifjabb

Egy földön fekvő

Fagyökér kígyót lát:

Eminnen nyilazzák, nyiluk

Emitt átmegy rajta,

Amonnan nyilazzák, nyiluk

Amott átmegy rajta.

A legöregebbik ismét rájuk mordul:

„Ti meg mit csinálgattok?

A baj nélküli földnek

Milyen bajt csináltok?!”

Fölkerekednek ismét.

Hát egy nap valamigyéren nőtt erdejű

Víz vidékére jutnak.

Gyéren nőtt erdőjű

Föld szegébe jutnak.

 

A Lous tó torkolatához.

 

Hét vasmellű vadkacsa

Veri ott a vizet.

Hét vasmellű vöcsök

Verdesi a vizet.

 

Alá, alábuknak.

Egy jeges hal üstben főttéig

Bukdácsolnak alant.

Egy fagyos hal üstben föttéig

Verdesnek idefent.

 

Füvek oltalmában lopakszanak feléjük.

 

Így szól a legidősebb:

 

„Íjam, míg le nem eresztem,

nyilam, míg el nem eresztem,

senki nyilát ki ne lője!”

 

ezzel háromhegyű ezüst nyílhorgát

íja térdközepére helyezi.

Megfeszíti azt.

Egy fagyos hal üstben főttéig

Igazgatja azt.

 

A két legfiatalabbik,

Hebehurgya lévén,

Hirtelen haragú húrnak

Rezgő hangja támad.

Íjjuk idegének

Rezgő hangja támad.

 

Vasmellű hét vöcsök

Hasát csak horzsolja

Az ezüst horgú nyílhegy.

 

A legöregebb mordul:

 

„Hát ti mit csináltok?!

A kórtalan földre kórságot bocsáttok,

A baj nélküli földre bajokat bocsáttok.”

 

Bővizű hét folyó

Hét-torkolatos ágát

A hét véres vöcsök

Hétszer hétfelé fútja,

Forrásfőik tövéig.

Tovamennek a hősök.

Sokáig mennek,

Jah-tumeni várukba

Hazaérnek, megjönnek.

Kami-asszony anyjuk

Egy sose kifogyó katlant

Állít föl bodzasör főzni.

 

A legöregebbik báty

Mámoros mámora

Csak nem bír rájönni.

Részeg részegsége

Csak nem bír rea jönni.

Tó-Fönség ipa lányához,

Asszonyához megyen,

Belép hozzá s így szól:

 

„A részegek részegsége

csak nem bír rám jönni,

hallod hát, asszony, hozd be

azt a napon száradott

három mérges galócám!”

 

felelé az asszony:

 

„Tán eszedmentedben

apád vérét innád,

eszeveszettségedben

véreid vérét innád?!”

 

amaz szól: „engem, a

két öv övezte ékest,

míg meg nem dühödtem,

miért ingereltél?

Ha eszem-mentemben

Apám vérét ihatnám,

Téged megkérdlek-e?

Téged nem kérdezlek.

Most ama napon száradt

Három mérges galócát

Hozzad be, asszony!”

Minhármat odahajítja

Az asszony, elébe.

 

Tíz-medvefog-közű

Szája közé téve

Megrágja azokat.

A mámoros ember

Mámoros mámora

Meg is mámorítja.

A nagy vérfenyő ajtót

Valaki most berúgja.

 

„Hé, bátyó, részegséged.

A részegek részegségét

Hagyd ezutánra.

Észak túlnanjáról

Idesereglő

Vörösfarú Rigóhad

Nőttön nőtt növő korodban

Tenmagad állította

Ezüst fős hét bálványaidat

Mind megszállta vala.”

 

„Nekem most mámoros

mámorú magamnak

nincs elég erőm ehhez.

Apám két magzatjához,

Két kedves öcsémhez

Vigyétek meg a hírt!”

A Vörösfenyő nagy ajtót

Megis megint megnyitják:

 

„Hé, bátyónk, részegséged,

a részegek részegségét

hagyd ezutánra!

Nőttön nőtt növő korodban

Tenmagad állította

Ezüst fős hét bálványfád

Vörösfarú Rigóhad

Mind megszállta vala.

 

Szóla a férfi: „Azt a bajvívó,

Szőr-szála-át-nem-fér rajta,

Fele-vékony-szőr-át-nem-fúr rajta,

Apró szemű, finom likú

Állas páncélom

Hozzátok tüstént!”

 

Még ki sem mondá, mit monda,

Már oda is hozták.

 

Félcsizmáját benn,

A lányos ház bentjén rántja föl,

Másik csizmáját künn,

A fiús falu tere kintjén

Rántja föl.

 

Kishegyű acél kardját

Nagy sebbel-lobbal magához.

Sebtiben lovára lendül:

az elhaladt had üldözni

nyargal a hős.

Sűrű-szúnyograj-felhő

Szélibe száll a hős.

Lovát, mint valami úszó

Fatörzset, közibül löki.

A menekvő hadat

Merülő hold gyanánt

Maga mögött hagyja.

A menekvő hadat

Fölkelő hold gyanánt

Maga előtt zargatja.

A fölkelt had fölé

Száll a hős.

A fölkélt had fölé

Száll föl a hős.

Egyet fordul:

Mintha száraz füvet morzsolna,

Szétmorzsolja őket.

Egyet fordul:

Mintha széles utcát kanyarítana,

Szétaprítja őket.

Egyszercsak a jobb lábán mintha

Valami vonszolódna.

Tó-Fönség Férfi, az Ő ipam-ura,

Az, ki jobb lábába

Belecsimpaszkodik.

 

„Vőm, Te! A megmaradt élők

mindene a tiéd!

Csak a fölhorgadt hadra

Háborgó haragod

Csitítsd el! – Nézz alá:

Férfi vérben gázolsz

Térd-fődig, te férfi!

Férfi vérben fürdesz

A csípődig, te férfi!

Fölhorgadt haragod dühét csitítsd el!

A holt hadak mindene a tiéd!”

 

Tó-Fönség ipa urának szót fogada.

Fölhorgadt haragja dühét elcsitította.

Visszament. Lovát lábával megböké,

Az fölállt, ez fölült, s hazaindula.

Jah-Tumeni várába haza is ére.

Kami-Asszony anyja

Épp odakünn járkál.

„Fiam, Te! Amidőn

megszültelek téged,

két épp-kivereslő

nyárfalevél volt orcád.

Most meg, mint lehámló

Nyír-héja, halovány vagy.”

 

„Ej, ej, anyám, te! Ugyan hogyan tudod,

hogy térdem főjéig

gázoltam embervérben?!”

megy haza, hazamén, s így szól:

„Egy hó egy hetére

eresszetek engem

a deres hét erdő

sűrűje közébe!

Az elevenek közt

Még egy magamféle

Hősre nem találtam.”

 

Rénszőr-át-nem-fér rajt,

Finom-szőr-át-mem-fúr rajt,

Apró szemű, állas

Páncélját felölti.

 

Ember rémisztő, égett

Mézga-barna bundája

Szőre abból leszen.

 

Késhegyű acél kardját

Néggyé tördösi széjjel:

Tíz-medfefog-közű szája

Közei közé tolja,

Megrágja, széttördeli.

Ember-rémísztő, állat ijesztő

Négy, vörös medve szemfoga

Abból leszen.

 

Nyílai vas-fekete tegezét

Összetördeli,

Tíz-medfefog-közű szájában

Szétrecsegteti:

 

Ember-rémísztő égett

Mézga színű tíz karma

Abból leszen.

 

A deres hét erdő

Sűrűjébe elmenvén

Így szóla:

 

„Hamis eskü végett

ne idézzetek meg engem!

Igaz eskü végett

Idézzetek meg engem!

Ha hamis eskü végett

Megidéztettek engem:

A hamissát, mint egy rossz sapkát,

Rongyokká szaggatom,

A hazugját, mint egy rossz kesztyűt,

Rongyokká tépdesem.”

A Föld és Ég teremtésének éneke

Föld és Ég – Ők volni voltanak.

Voltukban megteremtődtek.

Hul-Áter, a Halál Fönséges Lány

Legapróbb fiának

Nyíl-tollú ragasztására való

Ezüst enyv-üstje formájára

Teremtődött meg a ránk terülő ég,

Felső Ég Apánk, Numi Tárem.

 

Hul-Áter, a Halál Fönséges Lány

Legapróbb jánykája guzsalya

Ezüst orsajának

Karika formájára

Formálódott az alant forgó föld,

Alsó Ég Anyánk, Joli Tárem.

 

Alsó Ég Anyánk, Földasszony Anyánk

Lábbal alkotott lábas Kalmot

Fölküldi a Felső Égbe,

Numi Tárem Apánkhoz:

 

„Megteremtődni, ím, megteremtődtünk,

megalkotódni is megalkotódtunk,

de az életet élő élők nélkül,

életem nem tudom élni,

nem élném élni.”

Lábbal alkotott Lábas Kalm

Fölérkezvén mondja:

 

„Kérges Föld Anyánk

életet élő élők nélkül,

életét nem tudja élni,

nem éli élni.”

 

Numi Tárem így szóla:

 

„Te majd ha leérkezel,

eleven kígyó ostorral

háromszor csapdosd meg,

háromszor sirítsd meg

Kérges-Földanyát!

A nagyölű ember

Két-öle széltére

Dagad majd öle a földnek.

Az Életet Élő Élő

Onnan fog teremtődni.

Kami Ősanya asszony

Onnan fog teremtődni.

Kami Ősanya asszony

Onnan fog teremtődni.

Egy-méhbeli hét fiat

Fog Néki szülni akkor.”

 

Évei szerint hét évig,

Esztendői szerént háromig

Himbálja a hét fiat,

Fújdossa a hét fiút

Az időkben a szél.

 

Ég járta Szárnyas Kalmot

Földanyánk fölküldi újra:

 

„Az Élet Élő Élők,

ím, megteremtődtek.

De most ehetnémjükben

Szívük csücskének kedves

Falatot honnan találnak?”

 

Hosszan hallgat az Égfönség Férfi,

Mígnem megszólal:

 

„Majd ezen alant ülő

sűrű lucfenyő-lankás oldalba

hét ünős jávortehenet bocsájtok,

ünőt, bikaborjút bocsátok,

tarka jávorborjút anyjával;

az alant ülő

bikanyelv-keskeny lápra

mind odabocsájtom.

Az Életet Élő Élő,

Az eledellel élő,

Szíve-csücske-kedves

Élelmét onnan vehesse.

 

Kami Asszony Ősanyánk

Egy-méhbeli hét fiai

Sarjadván sarjadoznak,

Növekvén növekednek.

Lenn járó lábas állat

Szívére törnek

Fönn járó szárnyas állat

Szívére törekszenek.

 

Lenn járó lábas állat

Egy szálig elpusztul.

Fönn járó szárnyas állat

Írmagjáig kipusztul.

 

Föld-Asszony Anyánk

Szárnnyal szárnyas követjét

Fölküldi újra.

 

Ég-Fönség Ősapánk hosszasan hallgat,

Későbben ezt mondja:

 

„Ha valami férfivé férfiasodnak:

ezen férfi-jérta-kelte férfi földön

jártukban-keltükben

ugyan mit csinálnak?

Ezen nők-járta-kelte nő-telei földön

Jártukban-keltükben

Mit is csinálgatnak?

Ha férfinak férfiasodtak.

E férfi-fiadzó férfias föld

Dombos erdeibe,

E nőt növedző nős föld

Lombos erdőibe

Menjenek vadra vadászni!”

Hallják a hősök a hangot.

Nyakukba vetik

Szíjnyaklós iszákjuk.

A jószerencsére bízva maguk,

Útnak erednek.

Sokáig mennek, soháig mennek,

Megpihennek.

A két legifjabbik,

Hebehurgya lévén,

Hirtelen haragú húrnak

Rezgő hangja támad.

 

A legöregebbik

Így szól, hátra pillantván:

 

„Ej, ti, férfiak, ti,

mit is csináltok?!

A bosszúság nélküli földnek

Fene bosszúságot csináltok?!”

 

Tovább mendegélnek.

Sokáig mennek, soháig mennek,

Egy helyt a két legifjabb

Egy földön fekvő

Fagyökér kígyót lát:

Eminnen nyilazzák, nyiluk

Emitt átmegy rajta,

Amonnan nyilazzák, nyiluk

Amott átmegy rajta.

A legöregebbik ismét rájuk mordul:

„Ti meg mit csinálgattok?

A baj nélküli földnek

Milyen bajt csináltok?!”

Fölkerekednek ismét.

Hát egy nap valamigyéren nőtt erdejű

Víz vidékére jutnak.

Gyéren nőtt erdőjű

Föld szegébe jutnak.

 

A Lous tó torkolatához.

 

Hét vasmellű vadkacsa

Veri ott a vizet.

Hét vasmellű vöcsök

Verdesi a vizet.

 

Alá, alábuknak.

Egy jeges hal üstben főttéig

Bukdácsolnak alant.

Egy fagyos hal üstben föttéig

Verdesnek idefent.

 

Füvek oltalmában lopakszanak feléjük.

 

Így szól a legidősebb:

 

„Íjam, míg le nem eresztem,

nyilam, míg el nem eresztem,

senki nyilát ki ne lője!”

 

ezzel háromhegyű ezüst nyílhorgát

íja térdközepére helyezi.

Megfeszíti azt.

Egy fagyos hal üstben főttéig

Igazgatja azt.

 

A két legfiatalabbik,

Hebehurgya lévén,

Hirtelen haragú húrnak

Rezgő hangja támad.

Íjjuk idegének

Rezgő hangja támad.

 

Vasmellű hét vöcsök

Hasát csak horzsolja

Az ezüst horgú nyílhegy.

 

A legöregebb mordul:

 

„Hát ti mit csináltok?!

A kórtalan földre kórságot bocsáttok,

A baj nélküli földre bajokat bocsáttok.”

 

Bővizű hét folyó

Hét-torkolatos ágát

A hét véres vöcsök

Hétszer hétfelé fútja,

Forrásfőik tövéig.

Tovamennek a hősök.

Sokáig mennek,

Jah-tumeni várukba

Hazaérnek, megjönnek.

Kami-asszony anyjuk

Egy sose kifogyó katlant

Állít föl bodzasör főzni.

Manysi szövegek: A csúnya fiú éneke

2008.03.02. 17:15 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

A csúnya fiú éneke


 

Nikita öreg legnagyobb fia,

Íme, elárvult három rénborjúm

Most mért fogtam be, hová fogtam szánba,

Nem tudja asszony, férfi se tudja.

Hát a dús Lozva patakára menni

Futtattam meg őket,

A halas Lozva vidékére

Futtattam meg őket.

 

Ama Tat-foki falu terére

Nőt számra ültetni megyek én el.

Eme Jugra-falu terére

Nővel telides-teli szánnal

Térülök én meg.

 

Árva három állatomnak

Orrgyeplő-szára végit megoldom,

Orrgyepló-szára végit megrántom.

Örvendő kézzel, örvendő lábbal

A tápláló Lozva felé futnak,

A halas Lozva felé futnak.

Tat-foki-falvi lánykámhoz,

Pérsina-falvi-asszony-szülte lányhoz

Futosnak, íme, most ők.

Sokhalú Szoszva vizét

Míg odahagyták, észre se vették.

Hosszú ideig mentem volt,

Vagy rövid ideig mentem volt,

Ím, a tápláló Lozvához éretem.

Árva három rénborjacskáim

Úrnőm látására nagyon sietnek,

Eltikkadt lábuk, eltikkadt kezük bár ólom,

Mégis hogy mennek, mégis hogy szállnak.

Alakszej nevelte szépséges lányhoz

Úgy hajszolják maguk, hogy űzik.

Folyófok-falvi kis falucskához

Mosolygó arccal, ím, megérkezének,

Ajtós ház ajtós ajtajához állnak.

 

Ama Tat-fok-falvi szép leány

Mért nem jön ki a kapuba?!

Azelőtt nem volt ő ilyen!

 

Az ajtós ház ajtaját most megnyitom,

Idős férfi bátyámhoz most bemegyek,

Üdvözlést tenni odalépdelek,

Tízabroncsú abroncsos hordócskám

Hónom aljából

Elibe teszem.

Egytalpú talpas pohárkám

Idős férfi bátyám keze ügyébe teszem.

Egytalpú talpas pohárkám

Csöndítése előtt így szólok:

„hallod-e! Lánykérő férfi áll itt,

asszonyvevő férfiú áll itt.

Mit gondolsz afelől,

A te húgodat jöttem megkérni,

Adod-e vagy sem?”

Idős bátya szól ígyen:

„Ha én nem adhatom,

ugyan ki adhatja?

Ki itt a gazda?!”

Vélekedem magamban: megkérdem,

A drága selymet, drága posztót

Asztalára kiterítem.

Honnan tudhatnám, hogy felnevelt lányát

Nem képes nekem adni.

Hát nem! – A Tat-foki-falvi lány

A maga ura volt,

A maga esze után járt.

Hajlandóságát ki nem fürkésztem,

Őt sem kérdeztem.

Úgy véltem: bátyja csak odaadja.

Hát nem – a bátyja mégsem adhatja.

 

Most bátyjához fordul.

„Engemet, bátyja, oda nem adhatsz,

Eszes-nő-eszem magamnak is van,

Hogy hová megyek, magam szabom meg,

Hogy engem odaadj, nem a te dolgod!

Mikor az én jóravaló apám

Nevelgetett engem,

Te neki éjjel sem segítettél,

Te neki nappal sem segítettél,

Kezének nem voltál támasz,

Lábának sem voltál támasz,

Mért kezdenél most gazdaként velem bánni?

Aki Úrfihoz a kedvem nem húz,

Erőnek erejével sem adhatsz,

Ha elborítja is asztalod fekete cobollyal,

Ha elborítja is asztalod vörös cobollyal,

Ha drága selymet, jó posztót terít is asztalodra:

A rénbikás férfi bikája orrát

Visszafordítom.

Az állatos férfi állata orrát

Visszaordítom.

Nem megyek oly néphez,

Kihez kedvem nincsen!”

 

Amaz éjsötét éjen,

Amaz éj-teli éjen

Addig ittunk ott, amíg ránk virradt.

Ama tíztalpú talpas szánom

Most fordul, térül vissza.

Amaz anyátlan három bikaborjúm

Lozva pataka mentében,

Ím, sírdogálva fut.

A sokhalú Szoszva vizéhez,

A halas Szoszva vizéhez,

Ím, szomorogva fut.

Visszatértemben

Sötét nap volt-e vajon,

Fényes nap volt-e vajon,

Egyiket sem tudom.

Ahogy megtértem,

Épphogy hazaértem,

Asszony is jött szembe,

Férfi is jött szembe:

„A minap még nős voltál, te híres,

hol van hát az asszony?!

Nővel telis-tele szánnal jövök, azt mondtad,

S íme, ő ott maradt a maga úri földjén,

Még mindig ott maradt a maga ura földjén,

Ennyit sem lehet a szavadra adni.”

 

Istenes szégyenű,

Bálványos nagy szégyenű

Ember vagyok én,

Mert azt a Tok-fok-falvi lánykám nem hoztam el,

Azt a sárga szálú selyemhaját

Jugra falum terére nem hoztam el.

 

Cserjés-falvi nő-anyám

Ormótlannak szült engem,

Szépség nélkül szült engem,

Azért nem néz énrám leány,

Ezért nem néz reám asszony.

v

Az anyanyelv elsajátítása

2007.12.21. 22:40 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Ötöst kaptam:)
Az anyanyelv elsajátítását húztam. Ez is jó tétel volt.
Voltam medin is és hoztam könyveket.
Minden lény javára.

Hajrá nyelvészet!
Hajrá nyelvészek!

Ma vizsgázok!

2007.12.21. 10:02 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

10.20-kor megy a buszom, majd ott is tanulok. De tegnap be tudtam fejezni. Igaz, majdnem éjfélig tanultam, de reméljük megérte.
Úgy érzem, jobban felkészült vagyok, mint a múltkori vizsgán voltam.
De most megyek.

Hajrá nyelvészet!
Hajrá nyelvészek!
Hajrá kétnyelvűség és beszédhibák:P
Na jó, ez egy kicsit morbid volt. Bocsi...

Mondatszint

2007.12.20. 12:53 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Jó, visszatértem. Megyek tételt kidolgozni.
Folytatom a hatost.

Mentem

2007.12.20. 12:03 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

A beszédértést dolgoztam ki éppen (mondatok szintjén), de mivel dél van, ütött az órám..
Majd visszatérek és folytatom.

Minden lény javára.

Feltettem a másik képet!

2007.12.20. 11:17 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Elkészült az 5. tétel is. Ennek örömére feltettem az előző kép társát. Megyek vissza tanulni.

Érdekes...

2007.12.19. 22:42 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Mára ez az utolsó. Egyébként nem is tudom, hogy minek/ kinek írok, mikor minden egyes barátom (jó, az Öcsém nem) elfelejtette, hogy ma vagyok 23 éves. Mindegy. Ez van.
Ezért írok blogot, ugye?

Jó éjt!

Grice

2007.12.19. 21:55 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Nyelvmentorok (már akik olvastok)!
Az 5. tételnél a Grice elvnek utána tudtok nézni az alábbi címen:
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/alknyelv/aktualis/Bancerovszki01.htm
Jó kis összefoglalás!

Jó tanulást!
Megyek én is!
:)
Hajrá nyelvészet!
Hajrá nyelvészek!

Nekiállok tanulni

2007.12.19. 18:23 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Nekiállok tanulni. Pontosabban folytatohm a tanulást. Most ki is dolgozom a tételeket. Elment a napom a jegybeiratassal meg az utazgatással. És csak négyest kaptam. De nem baj, mert különösebben nem is szeretem azt a tárgyat. Mennyivel jobb mondjuk a kontrasztív nyelvészet vagy az uráli hangtan...vagy a magyar nyelvtöeri.

De most mennem kell.


Kalandra fel!

Hajrá nyelvészet!
Hajrá nyelvészek!

Tételkidolgozás-teljesítve!

2007.12.18. 22:57 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Kidolgoztam délután három tételt: a Pszicholingvisztikai vizsgálati módszereket (provokált kísérletek és megfigyelések), Beszédtevékenységek és memóriák, Beszéd és kommunikáció. Holnap Szombathelyre utazok a hajnali hatos busszal. Jegyet kell beiratnom. Vajon megkapom az ötöst?
Persze ha nem, akkor sem dől össze a világ, hisz az csak irodalom, abból nem olyan szégyen négyest kapni. Csak az átlagot lehúzza. Meg a beadandóval nagyon sokat dolgoztam és szerintem eredeti ötleteim voltak. Nem úgy ollóztam össze a mondatokat. Eredeti gondolatok voltak. Büszke is vagyok rá, csak a feminista irodalom helyett agyaloghattam volna mondjuk valami nyelvészeten. De maradhatott volna irodalom is, csak mondjuk kis népek irodalma. Mondjuk manysi. Hihi:)

De most megyek, holnap korán kelek.

Hajrá nyelvészet!
Hajrá nyelvészek!
Ui:
Kedves blog-olvasók!
Köszönöm, hogy olvasásotokkal hozzájárultok a blog fennmaradásához.


Jó éjt!

Visszatérés

2007.12.18. 12:48 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

A finom ebéd után visszatértem tanulni.
Nem is szórakozok most itt sokat, megnézem az íméljeimet és megyek is tételeket kidolgozni. Délután minimum hárommal végeznem kell. Kalandra fel!

:)

Hajrá nyelvészet!
Hajrá nyelvészek!

Kétnyelvűség

2007.12.18. 12:01 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Igen, kidolgoztam két tételt! A kétnyelvűséget (az egyik legérdekesebb) és az anyanyelv elsajátítását. Lehet, hogy jó lenne néhány tételt felrakni a netre. Ide a blogra. Minden lény javára. Vagy legalábbis a nyelvmentorokéra. Ha olvassák. Olvassátok?
Most megyek ebédelni.
Majd folytatom a tételek kidolgozását.

Minden lény javára.

Hajrá nyelvészet!
Hajrá nyelvészek!
Hajrá manysik!:)

Pszicholingvisztika

2007.12.18. 09:53 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Nekiállok pszicholingvisztikát tanulni. Bejött Szüri, a cica is és dorombol.:)
Még meg kell innom a teámat, nehogy kihüljön.
De most megyek.
Délelőtt kidolgozok minimum 2 tételt, délután hármat.
Minden lény javára.

Hajrá nyelvészet!
Hajrá hóesés(mert szülinapomra igazán eshetne egy kevés)!

Chomsky

2007.12.17. 16:26 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Sikerült a vizsgám. Hazafelé megnéztem, hogy a sajtóra nem három P jellemző, hanem 2P ( publicitás, periodicitás) és a amit harmadik P-nek gondoltam, az az aktualitás volt.:) A buszon hazafelé meg jó kis pszicholingvisztikát tanultam. Most megyek,csinálok egy teát és nekiállok tanulni...

Hajrá nyelvészet!!!
Hajrá manysik!

Képek a Fotó-ban

2007.12.16. 20:54 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Tettem fel képeket a Fotókhoz!Oda fel a Videók mellé!:)

Holnap vizsga!!

2007.12.16. 20:41 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Holnap megyek vizsgázni!
Sokat és becsülettel tanultam, de azt hiszem, még kellene 1-2 nap.
De lehet, hogy reggelre minden pikk-pakk kész lesz a fejemben.
A legjobb az lenne, ha a nonverbális kommunikációt vagy az állati kommunikációt kapnám.
Azok  a részek érdekeltek, amik közvetlenül kapcsolódtak a nyelvészethez. (Mondjuk a vonal alatti reklámok kevésbé tartozik a szűkebb érdeklődési körömbe.)
A pszicholingvisztika tételek kidolgozása nagyobb élvezet lesz, mint ezek voltak. Persze, ezek se voltak nehezek, nem arról van szó, de az eladásösztönzés nem nyelvészet. Bár még mindig inkább eladásösztönzés legyen mint Eházy és társay...

Hajrá manysik, hajrá Sesztalov, hajrá nyelvészet, hajrá boldogtalanok karácsonya:)
Ja, ez a nap poénja:)A boldogtalanok karácsonya:)

Minden lény javára

Manysik

2007.12.11. 18:08 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

http://hu.wikisource.org/wiki/Vogul_reg%C3%A9k
Ezeket érdemes elolvasni.

Hajrá manysik!

Szibéria és uráli hangtan

2007.12.07. 19:32 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Az új Reader's Digest-ban Szibériáról van többoldaldalas cikk. Akit érdekel, járjon utána.
Finnugoros csoporttársak! Uráli hangtanra tanuljatok ám! Hajrá!

2007.12.03. 18:23 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Mázsár László fordítása

Juvan Sesztalov versei

 

A szankvaltap zokogása

Juvan Sesztalov a manysi (vogul) irodalom meghatározó egyénisége, élõ legendája. 1937-ben Kamratka faluban a Kis-Szoszva folyó partján született, s ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely élni tudott a zsenge manysi írásbeliség (legközelebbi nyelvrokonaink számára 1930-ban hozták létre az írást) világrengetõ lehetõségével. Bár Juvan Sesztalov 1957-ben Szentpétervárott (az akkori Leningrádban) pedagógusi diplomát szerez, népét mégsem csupán középiskolás fokon oktatta. A kis manysi nép irodalmát, szivárványszínekkel teli népköltészetét emelte magasra. Észak tisztaságát, ismeretlen melódiáit, pogány romantikáját, elfelejtett természetészlelését kínálta a világnak.

Juvan Sesztalov, a sámánköltõ, ahogy Illyés Gyula nevezte õt, az irodalmi "szankvaltap" (öthúros manysi hangszer) csodálatos bûvölõje lett. Költõi hangja betöltötte az Ob vidékét, túlszárnyalta az Urál hegygerinceit. Döbbenetes ábrázoló erõvel fejezte ki a szárnyaló otthoni ének ezerszínû dallamát, amely kristálytiszta vízként csobog elõ a több ezer éves népköltészet kiapadhatatlan forrásából.

Sesztalovot joggal nevezik a manysi irodalom megalapítójának. Az igaz szó erejére esküdve, mint tehetséges irodalmár, hatalmas munkát felvállaló népmûvelõ, sajátos lírai hangú költõ és író egy személyben, lendülettel, eredménnyel tudta útjára indítani a manysi nemzeti irodalmat. Értékeit már számon tartja az odafigyelõ világ. Kevesebbet tud viszont az északi kis népek jövõjükért, fennmaradásukért folytatott roppant küzdelmérõl. A hirtelenül és kegyetlenül lezúduló változások ugyanis a manysik identitástudatát támadják, lehetõségeiket korlátozzák, jövõképüket törik össze. Ezzel az acsarkodó, legnagyobb veszéllyel is felveszi a harcot a költõ.

A fent elmondottakat hadd igazolja néhány alábbi fordítás mûveibõl.

Mázsár László

 

Pori-poszál - a furcsa folyó

Repülsz a "szárnyas csónakon", s gyönyörködöl az alattad elterülõ föld szépségeiben. Egyszerre összeszorul szíved, s úgy érzed, kõdarabként zuhan lefelé. Szülõfalud fölött repülsz! Nézed a tájat, s gyermekkorod elevenedik meg lelki szemeid elõtt. Itt minden fa, a folyópart minden kis öble meséket suttog, a gyermekkor álmait énekli. Ebben a tóban halásztam elõször életemben. Amott, azon a folyószakaszon ejtettem elõször vadkacsát...

 

Nyárfa integet ágkezével,
víztükör csillan-mosolyog.
Villanás: gyermekévek.
Hattyúk gügyögését hallom.
Nyüzsög ezernyi emlék: békabrekegés,
vadkacsák surranása a tónál,
az erdõszélen madárcsicsergés.
Kiskorom: lázas izgalomba hoztál!

"Pori-poszál", így hívják a manysik e folyót, ami annyit jelent: "visszafelé folyó". Furcsa egy folyó ez! Egyszer az egyik irányba folyik, másszor folyása ellentétesre változik. Amikor az Ob folyón magas a vízállás, akkor a Pori-poszál a Szoszva folyóba ömlik. Ha azonban a Szoszván magasabb a víz szintje, akkor a folyó a hatalmas Ob felé veszi irányát. Lehetséges, hogy a világon valahol máshol is lehet ilyen fura folyó, no számomra egyetlen és a legkedvesebb: ugyanis én e folyó partján születtem. És ott, annál a folyókanyarnál, abban a zöldeskéken csillogó fenyvesben van édesanyám sírja...

Szülõföldem, bolyongani szeretnék rajtad, ahogy vadászok rótták ösvényeid! Szólaljon meg jávorszarvasbõrrel bevont sílécem, s a hó sercegõ dallal válaszoljon. S öltsenek sílecet a repülõgépek és helikopterek is.

Jugrám! Én a vas-szarvason - neki mindene, lába, agancsa, még a szeme is, fémbõl van - száguldok, vas sínpárokkal szegélyezett úton. Egyet viszont nagyon szeretnék: hideg vas sose tompítsa dalaim csengését, ne fékezze töprengéseim szárnyalását.

Vas-szarvason száguldok - az ágas-bogas agancsú szarvasok patáinak dobogását viszont sosem szabad felednem! A lovat, lódobogást is meg kell õriznem emlékezetemben! Meg az álmot a föld tüzérõl, ami a pogányok lelkét évszázadokon át dédelgette, sem szabad elfelednem.

Összezsugorodott a tajga. A cirbolyafenyõk koronái cserzett csontvázzá váltak. Megfeketedett az áfonya. A szürkés hamu alatt a gombák is lehajtották kalapjukat, mintha azon tûnõdnének, érdemes-e nõni egyáltalán. Itt, ezen az erdõszélen hangzottak fel leggyakrabban gyermeki kiáltásaink. Minden, ami élõ, elgondolkodott, magába révedt. Vívódásban voltak, tûnõdtek, merre fordul sorsuk? Közben életre keltek dalaik.

Egy õsi lomblevelû erdõ szélén piros szemöldökû siketfajd öntötte ki lelkét, s dala elárasztotta a tájat:

A siketfajd töprengése

Manszin vagyok, manszin,
a siketfajd, a vörös-szem.
Tajgai erdõk kiégett foltjai
intenek, pusztulástól füstölögnek.
A fülemben - hamut érzek,
füsttõl könnyezik szemem.
Menekülésre nincs esélyem
e rettenet áldozata leszek?
Szent máglya, mindig hittem
bölcs célszerûségedben.
Hallom, szent nyírfa zizzen:
ne félj, manszin, megvédelek.
Ágain hét színes szalag
leng az õszi szélben,
s a nyírfakéreg, mint szavalat,
hét nyelven dalra éled.
Vadat ûzve, makacsul
ide vadászok útja vezetett,
nyulat hozva áldozatul
fõhajtás volt a tisztelet.
Ezek után a végzet várna rám?
Ily sorsot miért érdemeltem?
Én, manszin, a szent madár
szent tûz-áldozat mért lettem?

 

Újfent szárnyaim nõttek. Magasan a föld felett repülök. Szívemmel repülök, úszom a fellegekkel. Igen, szárnyas idõket élünk... Foglalkoztat viszont a gondolat: nehogy megvakuljak e szárnyas boldogságtól?! Mi lesz, ha megsüketít, érzéketlenné tesz e szárnyas öröm?!

Emlékszem: a földre ereszkedik a nap. Az ablakban aranyszarvasként tekint rám. Az ajtóból aranymadárként repül felém. S a folyón aranyragyogású, piros szárnyú ponty képében ficánkol a hullámokon. A folyóhoz rohanok. A vízbe vetem magam. A hullámok cirógatnak, és ezüstösen kellemes hûvösség járja át testem. S a bõvizû folyó karjai kedvesek, melegek: nem csoda, hisz az északi napocska egész kerek napokig fürdõzködik a habokban. Vele együtt fürdöm én is, s hálás vagyok kedvességéért, lágyan meleg cirógatásáért. Ahogy elnézem: a sirályok is hálával a szemükben tekintenek a napocskára. Önfeledt kacagásuk betölti a tájat, boldogságról regél. A halak önfeledt tánca a habokban is azt sugallja: a napfényben fürdõ tajgai táj felett ismét az élet ereje gyõzedelmeskedik...

Hihetetlennek tûnik, hogy mindez mesévé válik! Képtelen vagyok megbirkózni a gondolattal, hogy egy reggel felébredek, s a napocska helyett elektromos fényforrás bámul majd rám, vadlibák gágogását vastestû otromba gépek zaja váltja fel! Nem akarom elhinni, hogy a folyók tisztán csillanó vize fekete ragacsos habbal telítõdik, s a virgonc halak hada eltûnik a hullámokból!

Attól is rettegek, hogy egyszer a tokhal jajveszékelése száll majd az ég felé:

 

Víz alatti birodalom ura vagyok.
Örökös király!
Itt valaki pusztít, gyújtogat.
Szénszag terjed, füst szitál.

 

Egek! Szennyé változik a vízsugár!
A folyók - fekete habokká!
S ma éjszaka - néma holdfény-búcsúzás:
nincs remény, halak raja válik holttá.
Táncom a mélyben, bolyongásom,
a felszínen hullámok vívódása...
A vissza-visszatérõ tavaszi mámor
ily pusztulást még sosem látott.
Ember! Vess gátat a tûznek, gyilkolásnak!
Mentsd meg a vizek királyát!
Békés ura vagyok víz birodalmának,
könyörülj, ne küldd rám a vész átkát!

Tudom: lesz új pirkadat! Hiszem: egyszer újraébredek. De nem lesz-e mindez már egy teljesen új mesében?!

Lehet viszont a régi mesének is boldog vége?!

A MESE - végtelen, mint a föld, mint az élet... Mindig akad folytatása...

 

Tajgám! Vadak lábnyomaival mûvészien telerajzolt, madarak füttyétõl-dalától hangos szibériai táj: de gyönyörû vagy! Térdre rogyok elõtted, megpróbállak átölelni! S elgondolkozom: ma az emberek hatalmas városokról álmodnak, a világûrben terjeszkednek, kõolajról vitatkoznak.

Az emberiség azonban nem feledheti el múltját! A mi utódainkban is a halász és a vadász, a természetet szeretõ-védõ ember vére pezseg. Ez így van rendjén.

Szülõföldem! Kívánom és szeretném, hogy hómezõid mindig szikrázók legyenek. Hogy hallgathassam a hó csikorgását. És unokáim, dédunokáim se legyenek megfosztva az északi hó feledhetetlen élményétõl!

Szülõföldem, hiszem, hogy erdeidbõl sosem tûnnek el a hatalmas és büszke cirbolyafenyõk, nem apadnak el a tõlük elválaszthatatlan vadak, s a folyókból nem pusztul ki a halak gazdag világa! Létezzen, s haljon minden a természet szent törvénye szerint. Az elmúlás nyomában mindig új élet szülessen! Ez legyen az élet örök rendje...

A Föld dala

Mint legendákban sötét erdõkbe a vitézek,
hõsök, dicsõségért ti most hozzám jöttetek.
Mocsár van mindenütt,
úttalan utak,
S a kerülõút - évszázadokra visszavet.
Én kõolaj illatát ajándékozom nektek,
földgáz sistergését, szavak õsi nedvét.
Fény és melegség óceánját kínálom -
a bátrak számára csupán.
Én teszem ezt - a Manysi Föld!
Ti nem ismertek engem?
Állítjátok: kihûl a parázs -
feledésbe merül a manysi szó?
Szegény, ártatlan anyanyelvem...

Ajkamon
fájdalmas manysi sóhaj:
Ó, Saim! Ó, Saim!

Kórusban visszhangzik a válasz:
Ó, Szalim! Ó, Szalim!
Ismételjük egyenként, s tömeg hangjával.
Szavam - elhallik óceánon túlra,
távoli hegygerincek mögött
átokként zúgja:
Megion, Szamotlor!*
Ahogy a kis virág élhet,
szent anyanyelvem sem pusztulhat el, -
hiszen szavait rég koszorúba fonták
a Föld világnyelvén beszélõ
vezérek és diplomaták.

 

Találj egy ismeretlent,
nagyon gazdagot.
Akinek rénszarvasai
csillogó-villogó agancsaikkal
a Világmindenség végtelen
hómezején száguldoznak.
Ki az?
- A végtelen hómezõk fölött
ékes agancsaikkal a
szarvas-csillagok ragyognak.
S a pásztor, aki reájuk ügyel,
nem más, mint az ismert dúsgazdag,
a kerekarcú Hold.

 

Nem állíthatod meg az égbolton a Napot. A száguldó szarvas futását sem tudod megállítani. Az idõt, az eltûnt pillanatot sem tudod visszahozni.

Életvillanások - amelyeket népem átélt - visszhangozzatok énekemben! Életek tanulságai - váljatok varázsszavaimmá, s ragyogjátok be a hosszú sarki éjszakákat! Életünk villanásai - hírmondók legyetek! Váljatok töprengéseimmé!

 

A szikrázó csillagokba révedek.
Manysi daru húrjai búsan csengenek.
Varázsálom dédapáink legendája,
tündérmesét fogan új idõk számára.

Terminológia és nyelmentoros beadandó

2007.11.08. 20:50 | ManysiDiánaMiszne | 1 komment

Moi!

De jó!

Holnap kezdődik a terminológiai koferencia, amit alig várok. De jó lesz!
Segíteni fogok én is és Zita is.
Most azt hiszem nem írok sokat ide a naplóba, mivel kicsit fáj a szemem és a számítógép jobban megerőlteti mint egy könyv. Nekiállok a nyelvmentoros beadandómnak és olvasok egy kis karmapás történetet is.

De most megyek.

Hajrá terminológia, hajrá nyelvmentorok!

Hajrá nyelvészet!

2007.11.06. 22:34 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Moi!


Voltam Mira barátnőmnél, jól éreztük magunkat együtt. Vásárolgattunk, megnéztük a moziban a Tibetben a lélek című filmet. Ez végülis Tolvaly Ferenc könyvéből készült.  Varázslatos, misztikus föld Tibet.
Ma vettem egy könyvet: Gaby Naher: A sárkánnyal harcoló, Őszentsége a 17. Karmapa Láma. Érdekesnek tűnik...
Vettem egy mangát is, a Makrancos hercegnő folytatását, aminek úgy örülök!:)
Egyébként nem szeretem az animéket és a mangákat, de vannak kivételek. A Kukucska kalandjai és a Makrancos hercegnő.
A Kukucska azért, mert bámulatosan naiv és nekem tetszik az ilyen. A Makrancos azért fogott meg, mert történelmi alapokon nyugszik. A kínai császári udvarban játszódik a Szung-dinasztia idejében. Az is jó benne, hogy közelebbről megismerem ezt a világot is, mert tele van kulturális utalásokkal (pl. szokások, etikett..).

Holnap szép nap vár rám. Egy csomó nyelvészeti óra, amiket már alig várok!
Jó végre olyan tárgyakat tanulni, amik valóban  érdekelnek.
A tavalyi modern és posztmodern irodalomórák nem tudtak megfogni..Bár van aki azokat is szerette. Szíve joga.
Holnap lesz kommunikáció, leíró nyelvtan, kontrasztív nyelvészet, pszicholingvisztikva és klasszikus magyar irodalom is. Az utóbbi este hatkor kezdődik, ami azt jelenti, hogy nincs hozzá túl sok kedvem...
Persze ha magyar nyelvtöri lenne vagy uráli hangtan:)

A mai nyelvtöri nagyon érdekes volt! Paradigmákat és azok etimológiáit vettük. És ez felettébb izgalmas!

Mára ennyit.
Mennem kell.

Hajrá nyelvészet, hajrá finnugrisztika!

Finnugor irodalom a Névától az Urálig:)

2007.10.31. 22:45 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Moi!

Szép nap volt a mai. Voltam a Barátomnál, tanulgattam egy kis finnt, egy kis uráli hangtant és kétszer is láttam a Kukucska kalandjait!
De a legjobb az, hogy holnap megyek a kedvenc barátnőmhöz, Mirjámhoz!
Alig várom! Nyár óta nem találkoztunk és már itt az ideje a közös mászkálásoknak, vásárlásoknak, kávézásoknak! Nagyszerű lesz a holnapom! (Remélem lesznek nyitva boltok!)
Az úton majd zenét hallgatok és Bereczki Gábortól olvasom a Névától az Urálig című könyvét, amit mindenkinek ajánlok, aki igazi finnugoros!
Sok finnugor irodalmat olvasok mostanában és nemcsak Sesztalovot. De Ő az örök kedvenc. Ez már csak természetes;)


Hajrá finnugristák, hajrá Kukucska, hajrá barátság!

Mari (cseremisz) népzene-néptánc

2007.10.19. 21:20 | ManysiDiánaMiszne | Szólj hozzá!

Moi!

Ma délelőtt ügyesen elfoglaltam magam. Mari népzenés-néptáncos videókat néztem kb. másfél órán keresztül. Imádom őket! És vettem ki az Uralisztikai Tanszék könyvtárából egy csomó könyvet. Végre olvashatok valami olyasmit, ami nem kötelező!
Este megnéztem a Kukucska kalandjait, most pedig megyek japán klippeket tölteni.

Hajrá uralisztika, hajrá finnugorosok, hajrá japán rock!

süti beállítások módosítása